Eskü alatt tett fordítás

Türkiye területén a hites fordítói cím úgy jön létre, hogy a fordító közjegyző előtt nyilatkozik a nyelvtudásáról, a közjegyző pedig ezt a nyilatkozatot jegyzőkönyvben rögzíti. A jogosultság ahhoz a közjegyzőséghez kötődik, ahol a jegyzőkönyvet felvették. Ezért a „hites fordító” kifejezés országtól és intézménytől függően igen eltérő dolgokat jelenthet.

Mi különbözteti meg az eskü alatt tett fordítást a többi tanúsítási formától?

A gyakorlatban három fogalmat kevernek össze a leggyakrabban: az eskü alatt tett fordítást, a közjegyzői hitelesítéssel ellátott fordítást és az Apostille-jal ellátott fordítást. Ezek nem egymás alternatívái, hanem egymásra épülő rétegek. Egy irat lehet csupán eskü alatt tett fordítás; lehet eskü alatt tett és közjegyzői hitelesítéssel ellátott; vagy mindkettőre rákerülhet még az Apostille. Azt, hogy melyik rétegig jut el, nem az irat, hanem az az intézmény határozza meg, amelyhez az iratot benyújtja.

Réteg	Ki végzi	Mit igazol	Tipikusan mikor kérik
Eskü alatt tett fordítás	Esküjegyzőkönyvvel rendelkező fordító	A fordítás megfelelése az eredetinek	Szervezeten belüli eljárások, előzetes vizsgálat, a kérelmi iratanyag mellékletei
Közjegyzői hitelesítés	Közjegyzőség	A fordító aláírásának valódisága	Hivatalhoz való benyújtás, tulajdoni okirat, házasságkötés, peres iratanyag
Apostille	Tartományi kormányhivatal vagy igazságügyi bizottság	A tanúsító hatóság jogosultsága	Azok az esetek, amikor az iratot külföldön használják fel
Konzuli felülhitelesítés	Az adott ország képviselete	A lánc utolsó szeme	Az Apostille-rendszerhez nem tartozó országok

E táblázat gyakorlati következménye a következő: a fölösleges réteg beszerzése növeli a költséget és az időt, a hiányzó réteg viszont azt eredményezi, hogy az iratanyag visszakerül. A helyes réteg kiválasztásához annak az intézménynek a saját írásbeli követelését kell alapul venni, amelyhez az iratot benyújtja. Azt, hogy a célország melyik tanúsítási rendszert alkalmazza, az országkalauzunkból hasonlíthatja össze.

Kinek van szüksége eskü alatt tett fordításra?

A kereslet négy tipikus profilban sűrűsödik. Az első a külföldön tanulási, munkavállalási vagy tartózkodási kérelmet benyújtó magánszemélyek köre; a diploma, a leckekönyv-kivonat, a török anyakönyvi kivonat és a török erkölcsi bizonyítvány alkotja e csoport törzsanyagát. A második a Türkiye területén ügyet intéző külföldi állampolgárok köre; a külföldi útlevelet, a születési okiratot és a külföldön kiállított meghatalmazásokat török fordítás nélkül nem fogadják el.

A harmadik csoport a társaságoké. A külföldi érdekeltség alapítása, a közbeszerzésen való részvétel, a banki hitel vagy a külföldi partnerrel aláírt szerződések eskü alatt tett fordítást igényelnek. A negyedik csoport az ügyvédi irodák és a bíróságok; a peres iratanyagba kerülő minden idegen nyelvű irat az eskü alatt tett fordításával együtt kerül az iratanyagba.

Bár úgy tűnhet, hogy ez a négy profil ugyanazt a szolgáltatást veszi igénybe, az elvárásaik eltérnek. A magánszemélynél a határidő kiszámíthatósága a meghatározó; a társaságnál a terminológiai következetesség, az ügyvédi irodánál pedig a titoktartás és az iratanyag egysége kerül előtérbe. Azt, hogy melyik iratot melyik profilban hogyan dolgozzuk fel, az iratkalauzunkban egyenként tárgyaljuk.

Hogyan zajlik a folyamat?

1. Az irat vizsgálata. Ellenőrzik az irat olvashatóságát, oldalszámát, a rajta lévő pecséteket és a kézírásos mezőket. A halvány pecsét ahhoz vezet, hogy a fordításba „nem olvasható” megjegyzés kerül, és ez a megjegyzés egyes intézményeknél elutasítási ok.
2. Döntés a terjedelemről és a rétegről. Tisztázzák, hogy csupán eskü alatt tett fordítás, közjegyzői hitelesítés is, vagy Apostille is szükséges-e. Ha ez a lépés kimarad, a leggyakoribb veszteség az, hogy egy elkészült iratanyagot elölről kell feldolgozni.
3. Fordítás. Az irattípust ismerő fordítót jelölnek ki. A neveket, a dátumokat, a számokat és a helyneveket az iraton szereplő írásmódjukkal, szó szerint adják át; értelmezés nem történik.
4. Ellenőrzés. Egy második személy sorról sorra összeveti a fordítást az eredeti irattal. Ebben a szakaszban nem a stílust, hanem a számokra és a nevekre vonatkozó következetességet keresik.
5. Aláírás, bélyegző és átadás. A fordítást a fordítói nyilatkozattal együtt aláírják és lebélyegzik. Ha közjegyzői hitelesítés szükséges, az iratanyagot eljuttatják a közjegyzőségre.

Minőségbiztosítás: pontosan mit garantál az aláírás?

A fordító aláírása annak nyilatkozata, hogy a fordítás ugyanazt a tartalmat hordozza, mint az eredeti irat. Nem annak nyilatkozata, hogy maga az irat helytálló vagy érvényes. Egy hamis diplomáról is készíthető eskü alatt tett fordítás; az aláírás csupán annyit mond, hogy a fordítás hűen tükrözi azt a diplomát. Ez a megkülönböztetés magyarázza, miért kívánják az intézmények olykor az irat eredetijét is látni.

A gyakorlatban a minőséget három helyen mérik: a tulajdonnevek és a számok hibátlan átadásán, az irat elrendezésének megőrzésén, valamint azon, hogy a terminológiai választás megfelel-e a fogadó intézmény nyelvének. Ha egy török anyakönyvi kivonatnál felborul a mezőcímek sorrendje, az ügyintéző akkor sem tud összevetést végezni, ha a fordítás nyelvileg hibátlan, és visszautasíthatja az iratanyagot.

A harmadik ismérv az iraton szereplő, de nem szöveges elemek. A bélyegzőlenyomatokat, a hologramokat, a vonalkódokat, a halvány pecséteket és a kézírással beírt feljegyzéseket a fordításban szögletes zárójelben, leírással jelölik. Ezeknek az elemeknek a kihagyása azt a benyomást kelti, hogy a fordítás nem fedi pontosan az eredeti iratot, és gyengíti a vizsgálatot végző ügyintéző bizalmát.

Az átadás formája: a digitális példány nem mindenütt érvényes

Az eskü alatt tett fordítás papíron, eredeti aláírással vagy elektronikus formában is átadható. Az a kör azonban, ahol e két formát elfogadják, nem azonos. Türkiye területén a hivatalos eljárások jelentős része ma is eredeti aláírású példány alapján zajlik; ezzel szemben külföldön számos egyetem és bevándorlási hatóság az első szakaszban elfogadja a beolvasott példányt, és az eredetit csak a beiratkozáskor kéri.

Ez a megkülönböztetés közvetlenül hat az ütemtervre. Azoknál a kérelmeknél, ahol az elektronikus átadást elfogadják, a folyamat néhány lépéssel rövidül. Ha eredeti aláírású példány szükséges, a szállítási idő is a terv részévé válik, és ha külföldre kell küldeni, ez az idő lehet a munka leghosszabb tétele. Ezért a „milyen formában fogadják el” kérdés azok közé tartozik, amelyeket a munka megkezdése előtt fel kell tenni.

A példányszámot is ugyanebben a szakaszban kell meghatározni. A tanúsított példány annál az intézménynél marad, ahol leadták, és nem adják vissza. Ha ugyanazt az iratot három különböző intézménynek adja le, eleve három példányt készíttetni gyorsabb és gazdaságosabb is, mint utólag másodszor is lefuttatni ugyanazt a folyamatot.

Mi határozza meg az árat?

Az eskü alatt tett fordításnál az ár nem egyetlen tételből, hanem négy változó együtteséből adódik. Az első a terjedelem, és ezt a hivatalos iratoknál általában karakter vagy oldal alapján mérik. A második a nyelvpár: a nagy kínálati mélységű nyelveknél az egységköltség csökken, azoknál a nyelveknél pedig, ahol kevés fordító dolgozik, emelkedik. A nyelvenkénti eltéréseket a nyelvi oldalainkon láthatja.

A harmadik változó a tanúsítási réteg. A közjegyzői hitelesítés a fordítási díjtól független, hivatalos díjszabás alá eső külön tétel; nem tartozik bele az iroda árazásába. A negyedik változó pedig a sürgősség. Az aktuális ársávokat és azt, hogy mi tartozik bele az árba, az árak oldalán részletesen tesszük közzé.

Gyakran előforduló helyzetek

• Fordítás az irat fénymásolata alapján. A legtöbb intézmény elvárja, hogy a fordítás olyan iratra épüljön, amelynek eredetijét megtekintették. A fénymásolat alapján készült fordítás a közjegyzői szakaszban gondot okozhat.
• Következetlenség a névírásmódban. Ha az útlevélben szereplő írásmód eltér a diplomán szereplőtől, a fordításban egyértelműen fel kell tüntetni, melyiket vették alapul; ellenkező esetben a két irat úgy tűnik, mintha különböző személyekhez tartozna.
• Régi keltezésű iratok. Egyes intézmények határt szabnak az irat kiállítási dátumának. Még ha a fordítás új is, az irat réginek számíthat.
• Szakadás a többoldalas iratoknál. Azokat a fordításokat, amelyeket az oldalak egymáshoz fűzése nélkül adnak át, az egységet feltételül szabó intézmények nem fogadják el.

Ha nem biztos abban, melyik rétegig kell tanúsíttatni az iratát, az irat megtekintése nélkül adott minden válasz csak találgatás. Ha az iratot az ajánlatkérő űrlapon juttatja el hozzánk, előbb tisztázzuk a fogadó intézmény elvárását, majd írásban megosztjuk a terjedelmet.

Az alábbi leírás a tipikus gyakorlatot foglalja össze; az intézményi gyakorlat változhat. Ha az intézmény által kért formát már az elején tisztázzák, később nem keletkezik ismételt munka.