Útlevél és személyi igazolvány fordítása

E két irat fordítása az egész iratanyag horgonyának számít. Egy ügyben ugyanis az útlevél az az irat, amely eldönti, hogyan írják a nevet. A többi fordításban használt írásmódot innen veszik; ennek az oldalnak is ez a tulajdonképpeni témája.

A névírás egyetlen helyes forrása

A török ábécében megtalálható ç, ğ, ı, ö, ş és ü betűknek a nemzetközi okmányszabványokban nincs megfelelője. Ezért az útlevél gépi olvasású mezőjében az utó- és a vezetéknevet egyszerűsített betűkkel írják. A személyi igazolványban szereplő írásmód és az útlevél alsó részén lévő betűsor emiatt eltérőnek látszhat.

A szabály egyértelmű: minden külföldre kerülő fordításban a nevet abban az alakban használjuk, ahogyan az útlevél személyazonosító oldalán szerepel. Ha ettől eltérünk, az azt eredményezi, hogy a diplomán szereplő személyt és a vízumkérelem személyét különbözőnek vélik. A hatóságok ezt az eltérést automatikus rendszerekkel szűrik ki, és az ügyet kézi vizsgálatra veszik.

Ha a vezetéknév házasság miatt megváltozott, a régi és az új vezetéknévnek is szerepelnie kell az iratanyagban. Ellenkező esetben a diploma az egyik, az útlevél a másik vezetéknévvel készült, és hiányzik a kettő közötti kapcsolatot megteremtő irat. Ezt a kapcsolatot általában a házassági bejegyzés vagy az eseménytörténetet tartalmazó török anyakönyvi kivonat teremti meg.

A gépi olvasású mező és a chip

Az útlevél személyazonosító oldalának alsó részén két sornyi, nagybetűkkel írt karaktersor található. Ezt a mezőt a határátkelőhelyek olvasói számára hozták létre, és az okmány típusa, az országkód, a név, az okmányszám, a születési dátum, valamint az ellenőrző számjegyek vannak benne kódolva.

A fordításban ez a mező úgy kerül át, ahogyan van; a benne szereplő karaktereket nem rendezzük át, és a szóközöket helyettesítő jeleket megőrizzük. Ha a mezőt „lefordítani” próbáljuk, vagy figyelmen kívül hagyjuk, azzal megbontjuk az irat egységét. Ugyanez az elv érvényes a személyi igazolvány chipjére és sorozatszámára is.

Az okmányszámokat semmilyen módon nem rendezzük át. A közéjük illesztett szóköz, a betű és a szám szétválasztása vagy a kezdő nullák levágása lehetetlenné teszi az ellenőrzést. Ugyanígy hiánytalanul kerül át a kiállító hatóság, a kiállítás dátuma és az érvényességi idő.

A régi személyazonossági füzet és az új személyi igazolvány

A régi személyazonossági füzetek az új személyi igazolványtól eltérő mezőket tartalmaznak: kötetszám, családi sorszám és sorszám, vallás rovat, valamint az anyakönyvi bejegyzés helye. Ezek az iratok ma is felbukkannak az archívumokban és a régi ügyekben, fordításuk pedig megkívánja az anyakönyvi logika megmagyarázását.

Az új személyi igazolvány ezzel szemben egyszerűsödött, és közel áll a nemzetközi úti okmány szabványához. Szerepel rajta a személyazonosító szám, a sorozatszám és a gépi olvasású mező. A vallás rovat a kártya felületén nem jelenik meg; ezt a jellemzőt a különleges adatok szempontjából a célországokban kedvezően fogadják.

Egyes hatóságok a személyi igazolvány mindkét oldalát kérik. A hátoldalon szerepel a szülők neve, a családi állapot és a sorozatszám; ha csak az előlapot fordíttatják le, az ügy hiányosnak minősül. A fordításban egyértelműen jelezni kell, melyik oldal milyen adatot hordoz.

Hitelesített másolat: fénymásolattal nem megy

A személyazonosító okmányok eredetijét egyetlen hatóságnak sem adják át; helyette közjegyzői hitelesítéssel ellátott másolatot használnak. A közjegyző az eredeti megtekintése alapján záradékolja, hogy a fénymásolat megegyezik az eredetivel. A külföldre kerülő ügyekben a fordítás is erre a másolatra épül, és a fordításban egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az irat hitelesített másolat.

Egyszerű fénymásolatra nem adnak Apostille-t; ez az egyik leggyakoribb csalódás. Az Apostille egy aláírást és egy bélyegzőt tanúsít, ezért kell alatta lennie egy ellenőrizhető aláírásnak. A közjegyzői másolaton szereplő aláírás tölti be ezt a szerepet, és mivel az irat igazságügyi jelleget kap, az Apostille-t az illetékes igazságügyi bizottság elnökségétől szerzik be.

A szkennelés minősége ezeknél az iratoknál külön kérdés. A személyi igazolványon és az útlevélen található biztonsági mintázatok, hologramok és apró betűs mezők alacsony felbontásnál olvashatatlanná válnak. A színes, nagy felbontású szkennelés a fordítás pontossága és a fogadó hatóság vizsgálata szempontjából egyaránt meghatározó.

A fénykép- és az aláírásmezőket nem fordítjuk, hanem leírjuk. A fordításban szögletes zárójelben olyan megjegyzések szerepelnek, mint „bal felül a tulajdonos fényképe”, „alul aláírás”. Ezek a megjegyzések megmutatják, hogy a fordítás az irat melyik részének felel meg, és ezzel megkönnyítik a szöveg olvasását.

Mikor van szükség a személyazonosító okmány fordítására

Mivel az útlevél sok országban eleve nemzetközi szabvány szerinti és többnyelvű, előfordul, hogy külön fordítást nem kérnek hozzá. Ezzel szemben a személyi igazolvány csak török nyelvű mezőket hordoz, ezért le kell fordítani, ha külföldi közjegyző vagy bíróság előtt használják.

Külföldi cégalapításnál, bankszámlanyitásnál, ingatlanvásárlásnál és meghatalmazási ügyekben gyakran kérik a személyazonosító okmány tanúsított fordítását. Az örökösödési és anyakönyvi ügyekben pedig a régi személyazonossági füzet fordítása kerül napirendre.

Ezenfelül a vízumkérelmeknél kérhetik az útlevél régi lapjainak, azaz a korábbi vízumoknak és a be- és kilépési bélyegzőknek a fordítását. Mivel a bélyegzők szövege rövid és nehezen olvasható, ez a munka türelmet kívánó aprómunka.

Néha lejárt útlevelek is bekerülnek az iratanyagba; korábbi utazások vagy korábbi tartózkodási bejegyzések igazolására használják őket. Ilyenkor a fordításban egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az okmány érvényessége lejárt, mert az iratot nem személyazonosság igazolásaként, hanem a múlt bizonyítékaként nyújtják be.

Cél és tanúsítási szint

Felhasználás célja	Melyik irat	Tanúsítási szint
Vízumkérelem	Útlevél (többnyire fordítás nélkül)	Szükség esetén eskü alatt tett fordítás
Külföldi bankszámla	Útlevél + személyi igazolvány	Közjegyzői hitelesítés
Külföldi cégalapítás	Útlevél	Közjegyző + Apostille
Külföldi közjegyzői eljárás	A személyi igazolvány mindkét oldala	Közjegyző + Apostille
Örökösödési és anyakönyvi ügy	Régi személyazonossági füzet	Közjegyzői hitelesítés

Országonkénti eltérések

Németországban a közjegyzői és az anyakönyvi eljárásokban a személyazonosító okmánynak a bíróság előtt eskü alatt álló fordítótól származó fordítását várják el. Spanyolországban feltétel, hogy a fordítás a Külügyminisztérium által kinevezett fordítótól származzon; más fordító fordítását érvénytelennek tekintik. Kínában viszont a fordítást hivatalosan bejegyzett és pecséttel rendelkező cégnek kell készítenie, egyéni fordítói nyilatkozatot nem fogadnak el. A rendszerbeli eltérésekért tekintse meg országok oldalunkat.

A személyazonosító okmányoknál gyakran elkövetett hibák

• A név eltérő egyszerűsítése az útlevélben szereplő írásmódhoz képest, és ezzel következetlenség előidézése az egész iratanyagban.
• A gépi olvasású mező kihagyása a fordításból vagy annak újraformázása.
• A személyi igazolványnak csak az előlapját lefordíttatni.
• Szóköz vagy kötőjel beszúrása az okmányszámokba.
• A vezetéknév-változást magyarázó összekötő irat elhagyása az iratanyagból.
• Lejárt útlevél benyújtása érvényes okmányként.

Rögzítse az iratanyaga írásmódját már az elején

Egy ügyben több tucat irat is lehet; mindegyik közös nevezője a név. Ha elküldi nekünk az útlevele személyazonosító oldalát, rögzítjük a minden fordításban használt írásmódot, és a többi iratában is ugyanezt a szabványt alkalmazzuk. A célnyelveket nyelvek oldalunkon, munkánk feltételeit árak oldalunkon találja, iratait pedig az ajánlatkérő űrlapon juttathatja el hozzánk.

Az alábbi ismertetés a tipikus folyamatot foglalja össze; ugyanahhoz az irathoz különböző hatóságok különböző tanúsítást kérhetnek. Az érvényes feltételekért tekintse meg a hatóság aktuális iratlistáját.