Jogi fordítás

Egy szerződéses rendelkezés hibás fordítása – az elírással ellentétben – közvetlen következménnyel jár: megváltozik a kötelezettség terjedelme, elmozdul az illetékes bíróság, kitágul a felelősség határa. Ezért a jogi szövegeknél elvárás, hogy a fordítói döntések megindokolhatók legyenek.

Miért fordítási kérdés a rendszerbeli különbség?

Türkiye a kontinentális európai jogi hagyományhoz kötődő, kodifikáción alapuló rendszerrel rendelkezik. Anglia és az Amerikai Egyesült Államok ezzel szemben esetjogi alapú hagyományból érkezik. Ebben a két világban az azonos szerepet betöltő intézmények eltérő nevet viselnek, az azonos nevet viselő intézmények pedig eltérő szerepet töltenek be.

A fordító választása itt három út egyike: a célrendszerben legközelebb álló intézmény nevének használata, a kifejezés változatlanul hagyása zárójeles magyarázattal, vagy leíró megfelelő alkotása. A helyes választás a szöveg céljától függ. A bíróságnak benyújtandó iratnál az átláthatóság, a kereskedelmi tárgyaláson használt szövegnél pedig az érthetőség kerül előtérbe.

Szövegtípus	Elsődleges elvárás	Tipikus tanúsítási igény
Szerződés és kiegészítő jegyzőkönyvek	Terminológiai következetesség, a pontszámozás megőrzése	A felek közötti használatban többnyire nincs
Keresetlevél és mellékletei	Abszolút hűség a forrásszöveghez	Eskü alatt tett fordítás, többnyire közjegyzői hitelesítéssel
Bírósági határozat	A rendelkező rész szó szerinti átadása	Eskü alatt tett fordítás és közjegyzői hitelesítés, külföldön Apostille
Meghatalmazás	A jogosultság terjedelmének szűkítés nélküli átadása	Közjegyzői hitelesítés
A társaság társasági szerződése	A szervek elnevezésének és a részesedési szerkezetnek a pontossága	Intézményenként változik
Jogi szakvélemény	Az érvelés szerkezetének megőrzése	Többnyire nincs

Kik veszik igénybe a jogi fordítást?

Az első csoport az ügyvédi irodáké. A külföldi elemet tartalmazó ügyekben a bizonyítékok, a levelezés és az ellenérdekű fél által benyújtott iratok fordítása közvetlenül befolyásolja a perstratégiát. A második csoport a nemzetközi szerződéseket aláíró társaságok jogi és beszerzési egysége; itt a fordítás a tárgyalási folyamat része.

A harmadik csoportot a magánszemélyek alkotják: a külföldön indított bontóperek, az örökösödési ügyek, valamint az elismerés és a végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmek jogi fordítást igényelnek. A negyedik csoport a választottbírósági és a közvetítői eljárás; ezekben az eljárásokban nagy az iratanyag terjedelme, az ütemterv viszont szoros.

Munkamódszer

1. Terminológiai lista. A munka megkezdése előtt összegyűjtjük az ügyre jellemző kifejezéseket, és megállapodásra jutunk róluk az ügyféllel vagy az ügyvéddel. Egy utólag megváltozó kifejezés az egész iratanyagra kiterjedő, visszamenőleges javítást jelent.
2. Referenciaszövegek. Áttekintjük a korábban lefordított szerződéseket és a felek közötti levelezést; a folytonosság a minőség fele.
3. Fordítás. A pontszámozás, a kereszthivatkozások és a fogalommeghatározások része a forrásszövegbeli szerkezettel megegyezően marad meg.
4. Jogi szempontú ellenőrzés. A második olvasás nem a nyelvre, hanem a tartalomra összpontosít: a kötelezettség iránya, a határidő, a jogosultság és a feltételes mondatok egyenként ellenőrzésre kerülnek.
5. Átadás és nyilvántartás. A terminológiai döntéseket feljegyezzük; ugyanannak az iratanyagnak a további részeiben ebből a nyilvántartásból biztosítjuk a következetességet.

Hogyan őrizhető meg a titoktartás?

A jogi szövegek gyakran még nyilvánosságra nem hozott információkat hordoznak: a megtárgyalt árakat, a perstratégiát, személyes adatokat. Ezért a jogi fordításban a titoktartás nem udvariasság, hanem a munka technikai feltétele. A gyakorlatban elvárt minimum a következő: írásbeli titoktartási vállalás, az iratanyaghoz való hozzáférés korlátozása az eljáró személyre, valamint a munka lezárása utáni megőrzési idő meghatározása.

A személyes adatot tartalmazó ügyeknél emellett jelentőséget kap az is, hol kezelik az adatot. A szabadúszókból álló hálózatra szétosztott iratanyagoknál e kérdés válasza elhomályosulhat; a szerződésben kifejezetten rendezni kell.

A titoktartás második dimenziója a munka lezárása utáni időszak. Írásban kell rögzíteni, mennyi ideig őrzik meg az iratanyagot, milyen adathordozón tartják, és hogyan semmisítik meg. A fordítómemóriában tárolt mondatok is ebbe a körbe tartoznak: az egyik ügyfél szerződésszövegéből felépült memóriát nem szabad egy másik ügyfél munkájában felhasználni. Az, hogy ez az elkülönítés műszakilag hogyan valósul meg, konkrét kérdés, amelyet fel kell tenni a szolgáltatónak.

Elismerés, végrehajthatóvá nyilvánítás és külföldi eljárások

A jogi fordítás egyik legintenzívebben használt területe az, amikor külföldi bírósági határozatok Türkiye területén váltanak ki joghatást, vagy amikor török bírósági határozatokat használnak fel külföldön. Ezekben az ügyekben a fordítás önmagában nem elegendő; szükséges, hogy a határozat jogerőre emelkedjen, hogy magán viselje a szükséges záradékokat, és hogy a tanúsítási lánc lezáruljon.

Fordítási szempontból ezeknek az ügyeknek az a sajátossága, hogy a rendelkező részt abszolút hűséggel kell átadni. Míg az indokolásban egy árnyalat elvesztése tolerálható, a rendelkezés terjedelmében a legkisebb elmozdulás sem fogadható el. Ugyanennyire kritikus a felek nevének, az ügyszámoknak és a dátumoknak a szó szerinti átadása.

Az ilyen ügyekben a célország fordítási rendszere is meghatározó. Egyes országok kizárólag az általuk feljogosított fordító fordítását fogadják el; ilyenkor a Türkiye területén elvégzendő munka nem maga a fordítás, hanem az irat tanúsítási láncának lezárása.

Munkafegyelem a kétnyelvű szövegeknél

A nemzetközi kereskedelemben a szerződéseket gyakran két nyelven készítik el, és a két szöveg egymás mellett fut. Ebben az elrendezésben megváltozik a fordítás szerepe: a szöveg többé nem másolat, hanem önmagában kötelező erejű irat. Ezért a kétnyelvű szerződéseknél a fordítás olyan folyamat, amelyet a felek ügyvédei közösen tekintenek át.

Ebben a folyamatban három dolgot mindenképpen tisztázni kell: hogy vita esetén melyik nyelv az irányadó, hogy a fogalommeghatározások részében szereplő kifejezések mindkét szövegben ugyanarra a fogalomra utalnak, és hogy a pontszámozás pontosan egybeesik. Ha ez a három teljesül, a később felmerülő értelmezési eltérések nagyrészt megelőzhetők.

Külön nehézség, hogy a szöveg a tárgyalás során folyamatosan változik. Minden új tervezetnél az egész szöveget elölről lefordítani egyszerre drága és kockázatos; a helyes módszer az, hogy megjelölik a változatok közötti eltérést, és csak a módosult pontokat dolgozzák fel. Ez egyrészt csökkenti a költséget, másrészt megakadályozza, hogy a korábbi fordulókban elfogadott megfogalmazások észrevétlenül megváltozzanak.

Mi határozza meg az árat?

A jogi fordításban három tényező emeli az egységárat: a terminológia sűrűsége, az, hogy a második olvasás jogi ismeretet kíván, valamint az iratanyag titoktartási rendje. Ezzel szemben van egy költségcsökkentő tényező is: a szerződések nagyrészt ismétlődő fordulatokból állnak. A rendszeresen visszatérő ügyfélnél ez az ismétlődési arány idővel nő, az egységköltség pedig csökken.

Ezért az ügyvédi irodákkal az eseti megbízás helyett keretmegállapodás szerint dolgozni mindkét fél számára hatékonyabb. Az árazás logikáját az árak oldalán, a nyelveket, amelyekkel dolgozunk, a nyelvi oldalakon ismertetjük.

Gyakran előforduló helyzetek

• Az irányadó nyelv a kétnyelvű szerződéseknél. Ha a szövegben nincs leírva, melyik nyelv az irányadó, a fordítási eltérések vita tárgyává válnak. Ezt a pontot eleve be kell illeszteni.
• Hiba a forrásszövegben. A fordító nem javítja ki a forrásban lévő ellentmondást; megjegyzést fűz hozzá, és a döntéshozóra bízza.
• Mellékletek és aláírólapok. Ha a szerződés törzsszövegét lefordítják, a mellékleteiről viszont megfeledkeznek, az iratanyag hiányos marad; a valódi kötelezettséget többnyire a mellékletek hordozzák.
• Felosztás a sürgős ügyeknél. Egy nagy iratanyag több fordító közötti felosztása lerövidíti az időt, de kockáztatja a terminológiai következetességet; ilyenkor kötelező az egy kézből végzett utolsó olvasás.

Ügyiratának terjedelmét és a titoktartással kapcsolatos elvárását az ajánlatkérő űrlapon juttathatja el hozzánk.

Ez a tartalom az általános keretet adja meg; az eljárásra jellemző részletek eltérhetnek. Az érvényes feltételekért tekintse meg az intézmény aktuális iratlistáját.